A “Napba öltözött Asszonyt”. (Sz. János ap. Jelenések, 12, 1.)
Már a III. században tagadni kezdték az eretnekek Szűz Mária Istenanyaságát. A középkorban megismétlődött ez az eretnek tanítás. Különösképpen a bogumilok és a husziták körében. (Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Szeged, 1943.) A katolikus alkotó művészek ebben a korban, mintegy hitvallásnak szánták a Szűz Mária ilyen formán való ábrázolását: a Nap sugaraiba öltözött Istenanyát, karján a Gyermekjézussal, lába alatt a hold, fején 12 csillagból koszorú. A Madonna lába alatt lévő hold képébe egy torz ember arc van mintázva. Azt mondják, hogy ez Áriusnak, a Szűz Mária istenanyasága tagadójának a képe. Még királynéként is ábrázolja alkotója: fején királynői koronával, jobb kezében jogarral. A Kegyszobor, Mária és Jézus fején lévő koronákról megjegyezzük, hogy ezen eredeti koronákon kívül, a XVIII. század végén, Battyhány Ignác, erdélyi megyéspüspök ezüstkoronákat készíttetett és attól fogva legalább 150 éven át ezen ezüst koronák díszítették a Mária és Jézus fejét. Most a kolostor kincstárában őrzik az értékes ereklyéket. Megjegyezzük, hogy Battyhány Ignác püspököt az indította a fenti jótéteményre, hogy kérésére, a Szűzanya közbenjárására meggyógyult fájós lába. A fogadalmi emlékek tábláján a nagy ezüst lábforma a nagy püspök adománya, gyógyulásának emlékére. Ugyancsak Battyhány püspök az, aki a somlyói barátok kérésére alapos vizsgálatot rendelt el a Szűz Anya kegyhelyén történt csodákról, csodás gyógyulásokról (1798-ban) és “Csudákkal jeleskedő segítő Mária ” címet adta a kegyszobornak. (Boros F: Csíksomlyó, a Kegyhely c. könyve, 64. oldal.)
Még igen sok csodás esemény és ima meghallgatás van leírva az említett könyvben, amit nem kívánunk mind felsorolni. Néhány jellemző csodát, ima meghallgatást, vagy éppen legendás eseményt mégis megemlítünk. Valamikor, a XVI – XVII. században a Szűzanya fején lévő koronát két felől két angyal tartotta kezében, a fejtől k.b. 20-25 cm. magasan. Amikor az angyalok ráengedték a kegyszobor fejére a koronát, valami katasztrófa fenyegette a kolostor lakóit, vagy a népet. Ez be is következett. – Amikor a hívek úgy látták, hogy szomorú a Madonna arca, ugyancsak valami vészt, vagy háborút jelzett. – Az 1626-os években egy jezsuita misszionárius Somlyóra jött és itt beszélték a népek, mi történt a közelmúltban: Szentmise közben fehér ködgomolyag jött ki a sekrestyéből, körözött a kegyszobor fölött és néhány kör után a templomban lévő hívek fölé szállt és ott eloszlott. Természetesen, a hívek nagyon megrémültek. Az nincs följegyezve, hogy mit jelentett ez a látvány. – 1746 december 26-án és 1747 január 8-án, – mindkét esetben ugyanaz a jelenet történt. – A szentmise alatt a Szűzanya karján lévő kis Jézus kezében fellángolt a toll-díszvirág. Sokáig lángolt és azután kialudt. A hívek azt hitték, hogy a gyertyától meggyúlt a kegyszobor. A jelenet után megvizsgálták, de a kis Jézus kezében lévő toll-díszvirágon, vagy a kezén a perzselésnek még nyomait sem találták. Ezt az eseményt hivatalos kivizsgálás követte az egyház részéről, a plébános, a gondnok és több szemtanú bizonyításával. (Losteiner: Chronologia 556.p.) – Az 1661-es tatár-török pusztítás alkalmával a kegyszobrot nem sikerült elrejteni, amit bizonyít a következő legendás történet: A tatár pusztítók behatolva a kolostor falai mögé, felgyújtották a templomot és a vele egy födél alatt lévő kolostort. A kolostor udvarába menekült népet halomra gyilkolták. Csak az erőseket kímélték meg, akiket rabságba hurcoltak. A templomban elrejtőzött nép a kegyszoborhoz menekült és könyörgött a szent Szűzhöz, hogy védje meg őket. A tatár vezér látta, hogyan bújnak a kegyszoborhoz az emberek, gondolta, hogy ez a szobor valami nagy kincs lehet. Elhatározta elszállítását. De amikor szekérre tetette, négy, hat, de nyolc ökör sem tudta megmozdítani a szekeret. Akkor ledobatta a szobrot és kardjával hozzá vágott. (A kegyszobor nyakán és homlokán most is látható a vágás és karcolás helye). A tatár vezérnek karja megbénult és erre megrémülve, elmenekült. – Tehát a kegyszobor a felgyújtott templomban volt. Tűznek, vagy füstnek nyoma sincs rajta. Hát ez nem nagy csoda?
Rendkívül sok csoda és imameghallgatás történt századokon át, a kegyszobor előtt bizalommal elmondott kérés hatására. Beteg, reményvesztett, súlyos problémákkal küszködő emberek nyertek vigasztalást és gyógyulást testi-lelki sebeikből. Ennek emlékét hirdeti a fogadalmi tárgyak táblája a nagy oltár fölött. Lent pedig, 1945-től napjainkig, a márványtáblák tömkelege. Mind megannyi bizonyítéka, hogy mindaz, aki hittel és bizalommal fordul Jézus szent Anyjához segítségért, meghallgatásra talál. Ebben van a kegyhelynek csodálatos varázsa.
Márk József OFM 