Bevezető igék

Featured / Márk József / Leave a comment

Azzal a nemes szándékkal indítom el ezt a Blogot, hogy a csíksomlyói kegyhelyet, a boldogságos Szűz Mária által megszentelt búcsújáró helyet és a Szűzanya tiszteletét sok oldalról ismertessem, méltassam. Mind többen jönnek Csíksomlyóra, turisztikai okból, de még inkább a Szent Szüzet tisztelni és hozzá imádkozni, általa Istentől kegyelmet nyerni. Sok hívő ember hall ugyan Csíksomlyóról, de nem adatik meg nekik, hogy ide látogassanak, azt akarom, hogy azok is tájékoztatást nyerjenek a kegyhelyről, a kegyszoborról és a búcsújárásról.

            Amennyiben felkeltettem a rám figyelő hívő emberben az érdeklődést a szent ügy iránt, örömömre szolgál. Isten kegyelmébe és a boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlok minden jószándékú embert.


LABARUM

/ Márk József / Leave a comment
            A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a kegytemplom főoltárának bal oldalán található Labarum, amit a nép labóriumnak nevez. A Labarum az ókorban, Nagy Konstantin (306-337) római császár idején hadizászló, a győzelem jelképe volt. A mostani Labarumot a pünkösdszombati körmenet középpontjában viszik, a körmenetet vezető főpapság és papság előtt.
Használa a XVIII. század elejétől van gyakorlatban. Ekkor alakult meg a gimnázisták körében a Mária Társulat (1730). A beavatási szertatást 1732-ben írták le; az akkori körmeneti felvonulásban már vitték a labarumot is. (Bándi 1894).1741- ben, – feljegyzés szerint, – a Szent Antal nagykilenced megnyitására a diákság a páter vezetésével körmenetileg, a Labarum kiséretében vonult ki a Kissomlyó hegyére, a Szent Antal kápolnához. Az 1748-as kolostori leltár említi az aranyozott ezüstből készített labarumot:(Labarum argenteum deauratum.)
1873-ban új labarumot készítettek a Mária Társulat számára. Júniusban a diákság körében gyűjtöttek rá, Fogarassy Mihály erdélyi püspök is adott hozzá 30 forintot; A második világháború utáni évtizedekben (1949 – 1990) a labarum nem került ugyan ki körmenettel a szabadba, de az eltelt évtizedek így is megviselték, és az 1970-es évekre meglehetősen rossz állapotba került. Akkoriban járt Somlyón egy németországi magyar orvos, Sztudinka Gyula, aki látván a labarum állapotát, az eredetihez hasonló anyagot küldött adományba a ferenceseknek, akik aztán azt helybeli asszonyokkal megvarratták.

Ki vitte a körmeneten a Labarumot? – Hagyomány szerint a Katolikus Gimnázium végzős diákja, aki a Mária Társulat tagja, jó magaviseletű és elég izmos arra, hogy az egész körmeneten végig hordozza a Labarumot. (15 kg.) Bizony, ki kellett érdemelni ezt a tisztséget. Népi hagyomány, hogy abból a diákból, aki sikeresen kiviszi a Labarumot, pap lesz. Laborifernek nevezték a Labarumot vivő diákot és díszes ruhába öltözött kisérőit facigereknek. A laboriferek neveit bejegyezték a Labarum belsejébe. 37 név van így bejegyezve, 1949-ig.

A Labarumot a pünkösdi körmeneten vivők nevei:  Vogel István  1932;  Csík Várdot- falvi  Nagy Béla 1901-2; Csiktaplocai  Vass Sándor 1946; R.Kereszturi  Onács Aurél 1896–97;  V.B. 1959;  Gyergyószentmiklósi  Dombi János 1936;  Cs.Szt.Domokosi Kedves Péter 1898; Gy.Kienfalvi  Salamon István 1939;  Molnár Béla II. é.T.J.H.Szék.  Ozsdola 1915; Gyó-remetei Elekes András 1942; Gyó.-Tekerőpataki Tódor János 1899; Csik-Szt. Királyi Csiszér Andor] 1934;  Csikszentkirályi 1913 Csiszér Károly III. éves tanító j.;  Csik-Madarasi Antal Dénes 1895-1896 év;  Gy.-Alfalvi Lőrincz Levente 1935; Csíkkászoni Ambrus László 1937;  Gyó.-Újfalvi Koós Ferencz 1899;  Deák Ferenc 1928;  Kiss Elemér 1948;  Menasági Petres Rezső 1895;  Csíkdelnei Becze Antal 1930; Albert Pál 1944;  Péter Ferenc 1924;  Csíkrákosi Mánya Ernő 1931;  Sándor Balázs 1904-06;  Csik-Mindszenti  Fodor Nándor 1903;   Cs.-Szt.-Miklosi Petres Rezső 1894-5 Csik-Taploczai Botár Gáspár 1901;  Csik-Szt. Imrei Sándor Géza 1892;  Gy.Alfalvi Koncsak Károly 1940;  Nagykászoni Mihály Imre 1933;  Hadnagy Árpád 1927; N. Kászoni Bodó Ignácz 1873;  László Albert 1874; Csíkcsobotfalvi Csiszer József 1929;  Csatószegi Veress László 1947;  Csik-Kozmási Bálint Tivadar 1925;  Nagy Béla 1949.
Labarum vivők nevei 1990-től, a kolostor Historia Domus-ába vannak bejegyezve. Érdekessége a bejegyzésnek, hogy Nagy Béla, aki 1949-ben vitte a Labarumot  az utolsó körmeneten, már akkor elhatározta, hogy amikor újra lesz körmenet, ő fogja vinni. Meg is valósult 1990-ben, amikor egy kisegítő kiséretében, valóban vitte a Labarumot.
Labarumot vivők nevei:  1990-ben Nagy Béla és Vitos Elemér;  1991-ben Aranyosi-Ávéd József és Vitos László;  1992-ben Tamás Levente;  1993-ban Sándor Attila Csaba és Nagy Attila;  1994-ben ifj. Borsodi László és Tánczos Barna;  1995-ben Antal József és Kari Tibor;  1996-ban Póra Szabolcs és Tánczos Károly; 1997-ben Imreh Zoltán és Becze Lóránt;  1998-ban Eröss Botond;  1999-ben Mákszem Tivadar;  2000-ben Bilibók Péter és Bíró Vince;  2001-ben Gergely Tibor és Bogos Róbert;  2002-ben Salló Tivadar és Zölde Krisztián;  2003-ban Péter Szabolcs és Kovács Levente;  2004-ben Gál Sándor és Csíszér István;  2005-ben Vrencsán Szabolcs, Péter Attila és Kész Szilárd;  2006-ban Szávuly Zsolt és Csiszér István;  2007-ben Csergő László és Korodi Szilamér;  2008-ban Nagy Csaba és Molnár Sebestyén;  2009-ben Gábos Levente és Tankó György;  2010-ben Nagy Lajos, Korpos Attila és Dánél Csaba; 2011-ben Antal Zoltán, Kovács Szabolcs és Bíró Zsolt. 2012-ben Csúcs István és Antal előd. 2013-ban Kelemen Arnold, Bartis Elód és Dobos Ákos. 2014-ben Böjte Csongor és Süket Hunor. 2015-ben Eröss Ákos és László J. Zsolt. 2016-ban Mihály Előd, Fejes Előd és Bálint Balázs. 2017-ben Süket Levente Hunor, Péter Balázs István, Czirják Ottó és Sándor Botond. 2018-ban Kopacz Robert és András Ákos.  
E bejegyzésekből kitűnik, hogy a Mária Társulat szelleme nem veszett ki a mai napig sem.

Köszöntünk Somlyó szép csillaga

/ Márk József / Leave a comment

A csíksomlyói kegyhely himnusza. (P. Timár Asztrik OFM minősítése.)
Amikor a kegytemplomban rákezdik a hívők az Eljöttünk hozzád, Szűz Anyánk, Hallgass meg minket, s tekints ránk kezdetű máriaéneket nem is tudják, hogy e dallam szerzője a szomszédos kolostor egyik közeli szobájában éli mindennapjait. P. Márk József ofm, a mindenki által jól ismert, és szeretett József atya, már negyven éve él a csíksomlyói rendház falai között. Kántori képzettsége és kiváló zenei érzéke közismert, de nálánál jobban senki nem ismeri a Szűzanya kegyeiért esengő zarándokok kedves dalait és éneklő szokásait.
Az otthoni zarándokokra gondolt József atya Lourdes-ban, 1978-ban, amikor a híres kegyhelyen felcsendült az Ave, ave Maria… A magasztos dallam mellett festői látványban is része volt, mert az esti ájtatosságon sok ezer ember kezében csapongott a gyertyák fénye. Mondta is P. Écsy János provinciális úrnak: – „Jó lenne otthon is hasonló szertartást rendezni, csak nekünk nincs ilyen szép himnuszunk.” Hazatérésük után nyomban hozzálátott a komponálásnak és meg is született a mű 1979-re. Mária köszöntőt többet is énekeltek már addig is, de általánosat, olyan nem volt még ahol nevesítik a Szűzanyát: – köszöntünk Somlyó szép csillaga. Később egy másik, hasonló kompozíció is született, ahol egy meglévő szöveghez rendelt, egy korábban gyermekverssel énekelt dallamot: Óh szentséges Szűz Mária…, ami szerinte az egyik legszebb somlyói máriaének, de valahogy az imádkozó hívek nem ismerték meg eléggé és nem került használatba.

Az elmúlt másfél évben oly nagy sikerrel bevezetett első szombati Mária köszöntőkön a rózsafüzér imádságok között két versszakonként most már az Eljöttünk hozzád, Szűz Anyánk…vált megszokottá. Asztrik atya, a templomigazgató, aki az Európai Máriás Háló éves konferenciáin minden esztendőben részt vesz, és jól ismeri a többi kegyhelyen alkalmazott liturgikus rendet, mondta ki először: Ez a dal olyan szép, hogy méltó arra, hogy kegyhelyünk himnusza legyen. Így lett Csíksomlyónak, most már a nemzetközi normák szerint is elismert himnusza. A szerzetesrend által kiadott énekes könyvben azonban nincs szerző feltüntetve ennél a műnél sem. Azt most már tudjuk, hogy József atya komponálta a dallamot, de hogy született a szöveg?
– Nyilván megszállt a Szentlélek, mert egyszer csak elkezdtem írni – emlékezik vissza József atya. – Nem gondolkoztam, nem törtem a fejem, hanem egyszer csak ott volt leírva előttem az egész. Csak úgy lejegyeztem, ami eszembe jutott. Később, amikor összehasonlítottam más máriaénekekkel jöttem rá, hogy egészen világos szerkezete van és éppen olyan képeket használ, mint amilyen a nép ajkán született daloknál megszokott. Az első, köszöntő versszak után négy leíró strófa következik, amelyek a Szűzanya látványát elevenítik meg, utána pedig a búcsú történései és a kegyes hívek könyörgései következnek. Abban, hogy ez a szöveg is oly népszerűvé vált, szerepe lehet annak, hogy megnyilatkozhat a búcsús lélek és éppoly természetesen, ahogy a való életben történik a processzió.
– Hálát adok Istennek azért, hogy engem talált meg erre a szép feladatra, és sikerült olyat alkotnom, amelyben a nép gyönyörködik, és örömét leli! – mondta végezetül, a jó egészségnek örvendő, mindig derűs, nyolcvanhárom esztendős P. Márk Józsefferences atya.
Megjelent a Csíksomlyói Magazin 2010-es számában.

   A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

   CSÍKSOMLYÓN



Egy kis ismertetést teszek közzé ezen „Szűz Mária köszöntése” keletkezése és közismertté válása révén. 1978 év őszén P. Écsy Jánossal Lourdesbe érkezve, egy szabadtéri ünneplést láttunk a felső templom feljárójáról. A szentmise befejeztével a többezres hívősereg körmenetben vonult a templom előtti térre, énekelve a Lourdesi Szűzanya tiszteletére írt himnuszt. A refrénre: Áve, áve, áve Mária… a kezükben lévő zászlócskákat a magasba emelték. Ez a jelenet oly fönséges volt, hogy elhatároztam, hogy én is fogok egy ilyen himnuszt írni a csíksomlyói Szűz Mária tiszteletére. 1979-ben meg is írtam ezt a verset és hozzá dallamot. 1992-ben, egy pünkösdi búcsús kiadványban, egyéb búcsús énekek között megjelenttettem. Hangelvételt is készítettünk, amelyet Bartalis Mária, a kegytemplom sekrestyése énekelt, én magam orgonáltam és a kegytemplom régi kórusa énekelte a refrént: „Köszöntünk Somlyó szép Csillaga.” – Egyszeriben az érdeklődés előterébe került ez a hangfelvétel kazetta formátumban. Sokan megvásárolták. Idő múltával időszerűvé vált ezen ének alkalmazása, mégpedig akkor, amikor elkezdődött az elsőszombati ünnepélyes Mária köszöntő a kegytemplomban. P. Arthur házfőnök indította el az ünneplést és P. Asztrik templomigazgató hozzá járult a kiteljesedéséhez. Jónak látta ezt a Mária-köszöntő éneket beiktatni a rózsafüzér tizedei közé. Még azt is megemlítem, hogy Asztrik atya a himnusz nevet adta neki. Az én véleményem az volt, hogy ez nem himnusz, csak köszöntő. Miután azonban áttanulmányoztam a lourdesi, a fatimai, a mátraverebély-szentkúti Mária-himnuszoknak szövegeit, úgy látom, hogy ez is megüti a mértéket, hogy himnusznak nevezzük. – Íme, itt közzé tesszük ezt az 1992-ben felvételezett himnuszt, a csíksomlyói szűz Mária tiszteletére.
Márk József OFM

Himnusz Márton Áron püspök emlékére.

/ Márk József / Leave a comment
Himnusz Márton Áron püspök emlékére.
Márton Áron, boldogemlékű püspökünk születésének 100. évfordulója emlékére, (1896-1996)  himnusz megírására kérte fel Borbély Gábor csíkszeredai főesperes Ferences István költőt. A dallam megszerkesztésére engem, P. Márk József ferences atyát kért meg a Főesperes úr. Mikor elkészült a mű, felterjesztettük a püspökségre. A felülvizsgálásra felkért bizottság a dallamot idegenszerűnek, de mégis elfogadhatónak találta. A versszöveget, mivelhogy jelképekkel díszítettnek találta, úgy itélte, hogy nem felel meg himnusznak. Ezért nem nyert általános használatra jóváhagyást. Azt megengedte a püspökség, hogy a kegytemplomban, alkalom adtán elénekelhetjük. Idők folyamán közismerté vált a himnusz és több Márton Áron püspök tiszteletére tartott ünnepségen, különféle énekkarok programra tűzték: A legelőbb a hargitai Hármaskeresztnél tartott megemlékezési ünnepségen, azután a csíkszeredai Márton Áron gimnázium ünnepségén, a Csíkszereda főterén álló szoborcsoport felavatásakor és legutóbb a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum felavatásakor.           
  Csíksomlyón, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia előadásában is elhangzott ez a himnusz, amikor január 12-én megnyitották a Márton Áron Emlékévet. (2015. december 24 – 2016. dec. 26.)   (L. alább az énekkari előadást.)

     Csíkszéki zarándokok több mint négyszáz fős csapata, pápai audiencián vett részt 2018 október 10-én a Vatikánban. Ezen alkalommal is elénekelték a Márton Áron püspök himnuszát. 

Napnak, Holdnak s csillagoknak szép fia,
Téged küldött pásztorunknak Mária.
Erdély fölött éjsötétben égi fény,
Áron püspök tisztaság vagy s jó remény.
Általad most Krisztus király van velünk,
Fölemelt főt, méltóságot adj nekünk.

Mikor minden összetört és elvetélt,
Hozzád fordult mind ki fázott, mind ki félt.
Golgotát jár, a jóságod átitat,
Himnuszunk vagy Áron püspök, áhitat.
Írd az égre árvaságunk, Istenünk,
Fölemelt főt, méltóságot adj nekünk.

Glóriát zeng Csíksomlyón a szent harang,
Szívedhez száll szívünkből a vadgalamb.
Csillagos a keresztedtől homlokunk,
Hazánk lettél Áron püspök, otthonunk.
Áldd meg hittel székely néped, nemzetünk,
Fölemelt főt, méltóságot adj nekünk.

Szentegyházi Gyermekkórus – Himnusz Marton Áron püspökhöz – Csíksomlyói Kegytemplomban
Örmény templom. Gyergyószentmiklós


Márton Áron pp himnusza a Vatikánban
Sándor Incze – Madarasi énekkar

Pünkösdi Búcsú

/ Márk József / Leave a comment

Huszonöt éve tartják a két Somlyó hegye közti nyeregben a zarándoklatot
Hargita Népe 2018. máj. 19. (Sarány István)
Az idei pünkösdszombati búcsú a két Somlyó hegye közötti Nyeregben szervezett zarándoklatok sorában a huszonötödik. A rendszerváltás utáni években, a korábbi tiltás megszűntével jelentős mértékben megnövekedett a zarándokok száma, immár nem fértek a kegytemplomban és a templom előtti téren. Először 1993-ban vezették ki a keresztaljákat a Nyeregbe, azóta a zarándokok százezreinek közös imája megszentelte a helyet. A kiköltözés körülményeiről P. Márk Vince, szerzetesi nevén József atya számolt be Sarány István kérdéseire válaszolva.
Fellapozva a Hargita Népe 1993. pünkösdjét megelőző számait, rátaláltam az akkori ferences tartományfőnök atyával, P. Benedek Domokossal készített beszélgetésemre, amelyben a főatya újságolta, hogy abban az évben, a korábban megszokott rendtől eltérően nem a kegytemplomban és a templom előtti téren lesz a búcsús szentmise, hanem a Kis- és Nagy-Somlyó hegye közti Nyeregben. Domokos atya így indokolta a helyszínválasztást: „Az elmúlt esztendőkben például a százezres tömeg a gimnáziumtól a borvízig ért, ott álltak az esőben, a szentmisét csak az a pár ezer ember hallgathatta végig, aki befért a templomkertbe.”
József atya a kolostor társalgójában fogadott, ott elevenítette fel a negyed századdal ezelőtt történteket.
– 1992-ben már elakadt a tömeg a Szék útján, nem tudtak bejönni a templom előtti térre – emlékezik József atya. – S akkor azt mondtam, ki kell vinni a zarándokokat hegyre.
A helyszínválasztás adta magát
Elmesélte, hogy több helyszínt is megnéztek a környéken, de a legalkalmasabbnak a két Somlyó hegye közötti Nyerget találták, s a nép amúgy is szent helyként tiszteli a helyet, no meg minden búcsújáróhely mellett van egy szent hegy.
A kilencvenegyedik évében járó szerzetes beszámolt arról is, hogy már egy évvel korábban szerették volna új helyszínen tartani a búcsús szentmisét, hogy minden zarándok részesülhessen benne, de akkor nem kapták meg Bálint Lajos akkori érsek beleegyezését.
– 1993-ban aztán megkaptuk az engedélyt – mondja József atya. – Albert atyával kimentünk, megnéztük a helyet, megépítettünk egy kalibaszerű oltárt, ami aztán évekig állt, később építették a mostani Hármashalom-oltárt.
Egyre gyarapodott a segítők száma
József atya kiemelte a zarándoktömeg irányításához a gimnázium tanáraitól kapott segítséget, azt, hogy első perctől melléjük állt Borsodi László tanár és néhai kollégája, az évekig a bemondó szerepét ellátó Miklós József. Körülöttük alakult ki „a karszalagos rendezőknek a rendje”, akik „előre kevesen voltak, de mind többen lettek”.
Eleinte mintegy harminc önkéntes munkáját vették igénybe, manapság mintegy százhúszan vannak, biztosítva a búcsú zavartalan lefolyását.
– Azt kérdezte valaki, mit tudtok csinálni, hogy ekkora tömeget rendben tartsatok? Mondom, nem csinálunk semmit – így József atya.
S elmesélte, hogy a rendezőkkel mindent megbeszéltek előzetesen, kijelölték a tájegységek helyét, minden zarándokcsoportot a számára kijelölt helyre irányítottak, s mindvégig gondoskodtak arról, hogy a szentmise kezdetéig imával, információk közlésével lekössék a zarándokok figyelmét. Ő maga utoljára 2007-ben irányította a Nyeregben a szervezőmunkát, később egészségi állapota már nem engedte meg, hogy vállalja ezt a feladatot.
– De az akkori társaim annyira tudták a dolgot, hogy akkor már ment minden – jegyezte meg.
Nem lázadni, hanem imádkozni jöttek
József atya szerint alaptalan volt azoknak az aggodalma, akik attól tartottak, hogy a szabadtéri szentmise afféle kirándulássá alakul, vagy nem az alkalomhoz megfelelően viselkednek az emberek.
– Én azt mondtam a hatóságnak még a kommunista időben is, hogy ide nem lázadni jönnek a népek, hanem imádkozni – hangsúlyozta, s felelevenített egy, 1968-ban vagy 1969-ben történt esetet: – Nyugtalanság állt be a nép körében is, kiáltványokat dobáltak el itt fenn a hegyen és az utakon, és akkor a szekuritátésok, a hatósági emberek nagyon meg voltak ijedve, mert ha zendülés találna lenni ekkora tömegben, akkor őket hibáztatnák.
Szó esett a zarándokok számának alakulásáról. Emlékei szerint a hatvanas-hetvenes években ezerre, kétezerre becsülték a búcsújárók számát, a rendszerváltás utáni első zarándoklaton mintegy ötven-hetven ezer ember gyűlt össze. Aztán rohamosan nőtt a mai, több százezres nagyságrendűre. Megjegyezte azonban, hogy túlzottnak tartja a félmilliós számot, a 350 ezer inkább fedi a valóságot, a nyeregben, a kegytemplomban és a téren lévők együtt adják ezt a számot. De nehéz ezt felbecsülni – jegyezte meg.
Nélkülözés 1990-ig
József atya számára a legemlékezetesebb pünkösdszombati búcsúnak az 1990. esztendei bizonyult, „mert akkor megpróbáltuk visszaállítani a régi rendet”.
– Ez nagyon érdekes volt, mert a régi rendszer szerint 25-30, legtöbb 40-50 ember jött egy keresztaljával. Tehát pár ezer ember gyűlt össze, s ahogy érkeztek, bejöttek a kapun, elmentek a kórház felé és a Szent János-kápolnánál tértek vissza, azután mentek be a templomba, amíg befértek. Egy barát köszöntötte a búcsúra jövő híveket a Szent János-kápolna előtti kő szószékről. Kilencvenben én köszöntöttem – eleveníti fel a közel három évtizeddel ezelőtti történéseket. – Ugye, így egyeztünk meg, Albert atya rendezte a belső dolgokat, miséket, én ott köszöntöttem a búcsúsokat.
Mint mondja, minden csoporthoz más-más szavakat intézett, de „a lényeg az volt: Isten megadta, hogy újra búcsúba jöhettetek, a Szűzanya vár benneteket, nagyon nélkülözött, adjátok elé neki bánatotokat, kéréseiteket, mert a Szűzanya megáld titeket”.
Az idős szerzetes elégtétellel nyugtázza, hogy a búcsúk szervezése zavartalanul folyik.
Személyesebb, dallamosabb hangot ütve
Közben megkérdeztem azt is, hogy foglalkozik-e még zeneszerzéssel, ugyanis nevéhez fűződik az „Eljöttünk hozzád, Szűzanyánk, / hallgass meg minket, s tekints ránk. / Köszöntünk Somlyó szép csillaga, / üdvözlégy, áldott Szűzmária” kezdetű ének, emellett énekeskönyvet állított össze kántorok számára, orgonakíséretet készített Mária-énekeknek és más egyházi énekeknek.
Mint mondja, első szerzeménye egy Úrangyala volt, ugyanis elsőéves teológus korában hallotta énekelni az Úrangyalát, de mifelénk akkor még nem énekelték, s mivel túl németesnek találta a dallamot, ő maga szerzett helyette másikat, amit mindmáig énekelnek. Közben megtudta, hogy a moldvai csángók is éneklik az Úrangyalát, a szerkezete ugyanaz, mint az ő szerzeményéé, csupán stílusa különbözik attól.
De írt misét a Somlyói Szűz Mária tiszteletére Kájoni hagyományából merítkezve, „a kántor énekelgeti néha”, s megírta a már említett Mária-köszöntőt.
– Amikor János atyával Lourdes-ban voltunk, hallottam, hogy énekelték Ave, ave, ave Maria-t amit itthonról ismertem, magyarul énekelgették, de ott a nagy tömeg énekelte, s olyan szép volt, hogy gondoltam, hazamegyünk, s a Somlyói Mária tiszteletére én is írok egyet – emlékszik József atya.
Megírta az éneket, majd egy ideig nem foglalkozott vele. Később, az első szombati körmenetek alkalmával énekelgették kétszakaszonként a rózsafüzér tizedei között. „S úgy bevették, el se lehet hagyni!” – nyugtázza elégtétellel. Az már szerénységével függ össze, hogy hosszú ideig a kiadványokban nem szerepelt szerzőként, neve helyett az írta: „a nép ajkáról”.
József atya már gyermekkorában megszerette a zenét. Hegedült, többnyire népdalokat játszott, s a hangszer elkísérte a tanítóképzőbe is, csak akkor hagyta otthon, amikor belépett a Ferenc-rendbe. Ekkor az orgona iránt kezdett érdeklődni, „barátfióka”-ként már egy misét végig tudott orgonálni. Együtt szolgált Boros Valér testvérrel, aki remek orgonista és karvezető volt, nagyon sokat tanult tőle. Teológiai tanulmányait azonban az intézet államosítása és a rendtagok üldöztetése miatt négy évig kénytelen volt megszakítani, közben munkaszolgálatos katona is volt, s tanulmányait a dési lágerben, titokban folytatta. Itt is együtt volt Valér testvérrel, tanulmányai mellett az orgona titkaiban is elmélyült. Két évig Zágonban szolgált, majd Csíksomlyóra került 1969-ben, itt is sok időt töltött az orgona mellett.
– Úgy nekifeküdtem, gondoltam, jól begyakorlom magam és nagy műveket fogok játszani. Aztán rájöttem, hogy nem tudok, mert merevek az ujjaim és a lábaim… Akkor úgy történt, hogy 15 évig kántorkodtam – mondja József atya, megjegyezve, hogy őt követte Bartalis Mária, akit 2000-ben váltott a jelenlegi kántor.
József atya élete mintegy fél évszázada szorosan összefonódik a csíksomlyói kegyhellyel. Hosszú szolgálata alatt nagy történések részese, tanúja lehetett.
A búcsús szentmise helyszínének negyed századdal ezelőtti megváltoztatása is immár történelem.

Negyvenkét év Csíksomlyón. (1970-2012)

/ Márk József / Leave a comment

                       Negyvenkét év Csíksomlyón. (1970-2012)
            Tizennégy év dési lágerélet után, amikor a nagy közösség végképp feloszlott, – elöljárói rendelkezés alapján, – én a háromszéki Zágon plébániáján működtem két évet.(1967-69.) Időközben P. Daczó Lukács kérte az elöljáróságot, hogy engem helyezzenek át Csíksomlyóra. Ez be is következett 1969 december 19-én.
            P. Lukács mellett beletanultam a somlyói jámbor életbe. A papi ténykedésen kívül sokat gyakoroltam az orgonán. A szentmiséken többnyire én orgonáltam. Szabadidőben csoportos kirándulásokat tartottunk a környező hegyekre. Leginkább a Kis- és Nagysomlyó hegyére. A templomlátogató hívek létszáma, megközelítőleg sem volt olyan nagy, mint napjainkban. A turisztika nem volt divatban, abban az időben. Somlyóra csak imádkozni jöttek az emberek.
            1970. őszén P. Lukács posztot cserélt P. Écsy Jánossal, aki Szentágotáról jött ide. János atyával 11 évet töltöttem Csíksomlyón. Az 1970-es években megindult a turisztika. Mind többen jöttek Somlyóra: ki búcsút járni, ki csodálkozni a szép templom és a búcsújáró hely fölött. Természetesen, meg-szaporodtak a teendők is. Látogatók fogadása, a szent hely bemutatása, a gyónók-áldozók kiszolgálása, miseszolgáltatások bejegyzése. Egyszóval, tavasztól őszig volt tennivaló elég. János atya szerénységgel párosult nagyvonalúságával olyan  köztiszteletre tett szert, hogy az akkori állami közegek is elhozták vendégeiket a templom megtekintésére. Ilyenkor, ha alkalmas volt, beinvitáltuk a látogatókat és elbeszélgettünk velük egy pohár bor mellett. Ezzel a nemes gesztussal, ferences szeretettel, úgy lekenyerezte János atya az akkori vezető embereket, hogy szívesen jöttek segítségünkre, amiben csak tehették. Ennek volt köszönhető, hogy 1974-től kezdődően, minden második évben külföldre mentünk turisztikai útra. Összejártuk Közép- és Nyugat-Európa híres búcsújáró helyeit, meglátogattuk múzeumait, műemlékeit. 1980-ban átutaztunk az USA-ba is, az ottani Kusztódia rendezésének ügyében.
            Visszatérve a somlyói éveimre, János atya sokat javíttatta a kegytemplom falait, kívül-belül. Pl. 1973-ban átjavíttatta a templom belsejének festését. Külső oldalát, kerítéseket, templomteret köveztette, stb. Én a kifutó fiú szerepét töltöttem be, ahol csak éppen szükség volt segítségre. Különösen, miután letettem a sofőrvizsgát, 1972. január 6-án. A bogárhátú VW-nel sokat fickándoztam. A karbantartást, tisztogatást elvégeztem úgy, hogy János atyának csak be kellett ülnie és nyomnia a gázpedált. Sok utat tettünk együtt, egészen a végső utazásig, amikor balesetben tönkrementünk, 1982 ápr. 19-én.
            Kilencven napos kórházi kezelés után hazajöttem Somlyóra. Már itt találtam P. Pöackher Balázs gvárdián és provinciális atyát. Vele is hét évet töltöttem testvéri, jobban mondva alattvalói egyetértésben. Csendes, rendkívüli egyéniség volt. Papi működése a kegytemplomban példaértékű volt. Rendkívül szépen misézett, prédikált és végezte az esküvői szertartást. Betegségeit panasz nélkül viselte. Csak akkor derült ki, hogy nehézségei vannak, amikor elhelyezését kérte Brassóba. Szeretett időnkint elutazni, s azt is szerette, hogy én az alatt, itthon minden ügyet intéztem, ami csak adódott. Búcsúk alatt leült gyóntatni, mert tudta, hogy én a rendházban lebonyolítom a forgalmat. Különösen, amikor a bajuszos püspök (vagyis az “împuternicit”) jött felvigyázási szándékkal és pár pohár misebor bevétele reményében. Ne is beszéljünk arról, amikor a hatalom emberei jöttek figyelmeztetni, nehogy valami zendülés történjen. Hát nekem kellett a garanciát vállalnom, sőt őket bátorítanom: ne féljenek, ezek a búcsúsok imádkozni jönnek, mellékszándék nélkül.
Somlyón évről-évre növekedett a búcsúra zarándokló hívek száma. Különösen pünkösdkor és Mária-neve búcsú alkalmával. A szentmiséket a templomban tartottuk. Nem volt engedélyezve a sza-badban való mise, sem a hagyományos körmenet a Kissomlyó hegyére. Itt bent nem zavarta a hatóság, csak felvigyázta a búcsú menetét. A búcsúra jött nép így is boldog volt, hogy köszönthette a Szűzanyát, ősi szokás szerint, elimádkozva, elénekelve régi szép énekeit, imáit. A Kissomlyó hegyére csoportonként mentek föl, vagy a Jézus hágóján a keresztútat végezve. Ezt nem akadályozták. Az 1970-es évek végére a búcsúsok létszáma elérte a húszezret, az 1980-as évek folyamán a huszonöt-harmincezret. 1990-től kezdve ismét megtarthattuk a pünkösdszombati zarándoklatot teljes egészében.
             1989. őszén nemcsak a világváltozás következett be Somlyón, de a főnökváltás is. P. Bartók Albertet hívta meg utódjául Balázs főatya. Ő igen vonakodott, hogy nem méltó ilyen nagy helyre, de én vigasztaltam: “Ne ijedj meg, csak vállald el a posztot. Én majd mondom, mit kell csinálni. Aztán te is belejössz.” Hát ezt a jóakaratú megjegyzést igen sokat hánytorgatta Albert atya az elkövetkező hét esztendőben. Mert annyit uralkodott felettem és felettünk. De miután összerázódtunk, jól teltek az évek. Sokat küszködtünk a kolostor és az ingatlanok visszaigénylésével és visszafoglalásával. A külső, visszavehetetlen ingatlanokat egyesíttettük, eladtuk s ebből építettünk kerítéseket, vendégházat és egyéb javításokat eszközöltünk a kolostoron és kolostorban. Felsorolni fölösleges lenne.
            Isten kegyelméből, s a rendi elöljáróság intézkedése folytán, én magam is guárdiánkodtam Somlyón, három évet. Nem volt nehéz nekem, mert Albert atya pótolta gyengeségeimet. Megint csak együtt uralkodtuk le ezt a három évet. Mondtam is neki, hogy “szerencséd, hogy jól bántál velem a hét év alatt, mert most már neked is jajj lenne.”  A rendházban mondhatom, hogy ebben a tíz évben igazán fe-rences szeretet és jó testvéri közérzet uralkodott.
            Az 1990-es években nőtte ki magát a pünkösdi zarándoklat igen nagy létszámúra. Természetesen, évről-évre újabb megvalósításokat eszközöltünk a búcsúval kapcsolatban. Évközben pedig a látogatók tömegét kellett fogadnunk, jóformán mi ketten. Változás akkor következett be, amikor Ágoston és Leánder testvéreket felszentelésük után ide helyezték. Ők igen nagy segítségünkre voltak az itt töltött két év alatt.
            Megemlékezem még Romuáld testvérről, aki 1973-ban jött ide Somlyóra kisegítés céljából és itt is ragadt. Az ő lelkiismeretes, mindenre gondot viselő és mindenért aggódó természetével, sok-sok rendház körüli tevékenykedésével, rendházunk és családunk őre és gondviselője volt haláláig. (2002)
             2000-ben nagy változás következett be a rendház és a mi életünkben. Engem leváltottak, helyembe jött P. Bálint Kapisztrán házfőnöknek, vikáriusnak meg P. Bakos Damján. Albert atyát  áthelyezték Székelyudvarhelyre nyugdíjas gyóntató papnak. Mi örvendtünk a leváltásnak. Úgy gondoltuk, hogy a mi időnk lejárt. Jöjjön a friss erő!  Én magam elhatároztam, hogy nem akarok a háttérből irányítani. Legfönnebb tanácsot adni, ha kérnének. Az elkövetkező három évben valóban teljes visszavonultságban éltem, gyóntatói és ökonómusi feladatomat hűségesen teljesítve. Az ifjú, kevés tudással és tapasztalattal rendelkező elöljáróim buzgón látták el hivatalukat.
            2003-ban házfőnöki kinevezést kapott Somlyóra P. Bakó Pál atya. Templomigazgatónak P. Timár Asztrik. Ők a kolostor megbillent erkölcsi egyensúlyát helyre állították. Az egyházmegyei papsággal a kapcsolatot felvették. Újra teljes fényében ragyogott a kolostor és kegyhely.
            2005-től P. Albert Leándert helyezték Somlyóra, házfőnöknek.
            2008-tól – 2012-ig P. Péter Arthur a házfőnök. Az ő uralmuk kellemes volt. Megbecsülték szolgálatomat, amennyit én, gyengeségeim ellenére nyújtani tudtam. Gondoskodtak rólam betegségemben, nem terheltek meg túlságosan feladatokkal. Így lelki békességben töltöttem a nyugdíjas életemet. Csak azt kértem Istentől, adjon annyi erőt, hogy tudjak még valamit, ha keveset is, dolgozni és így hasznára lenni a rendháznak, elöljáróimnak és a szent Helynek. 
Úgy látom, hogy csak ízelítőt tudtam adni a négy évtizedről. Sok oldalba kerülne, ha mindent le akarnék írni. Én most megköszönöm Istennek és a Szűzanyának a sok kegyelmet, amelyet somlyói szolgálatom alatt nyertem. Nagy kegyelem volt itt élnem és dolgoznom a kegyhely fenntartásán, az események lebonyolításán és az ősi kolostor megszentelt falai között szolgálnom. Istennek legyen dicsőség, a Szűzanyának hála és tisztelet.
                                                                                                                                                                       Csíksomlyó, 2012. augusztus 19.                                                       P. Márk József OFM       

Elsőszombati Mária – köszöntő

/ Márk József / Leave a comment

/* Make page full width on Georgia Lou Studios templates */ #sidebar-wrapper {display: none;} .content-blog {padding-right: 0;} .content-main {margin: 0 auto;} #content {padding-right: 0 !important;} /* End full width code */ .blogger-gallery { width: 100%; max-width: 100%; overflow: hidden; } .gallery-row { width: 100%; max-width: 100%; overflow: hidden; list-style: none; padding: 0 !important; } .post-body ul { padding: 0 !important; } ul.gallery-row li { display: inline-block; float: left; width: 32%; height: auto; padding: 0 1.5% 0 0; } .widget .post-body li { margin-bottom: 15px !important; } ul.gallery-row li:nth-child(3n) { padding-right: 0; } .gallery-row img:hover { opacity: 0.7; } .blogger-gallery h3 { font-size: 18px; text-align: center; } /* Media Queries for Responsiveness */ @media only screen and (max-width: 800px) { ul.gallery-row li { width: 48.5%; padding: 0 1.5% 0 0; } ul.gallery-row li:nth-child(3n) { padding-right: 1.5%; } ul.gallery-row li:nth-child(2n) { padding-right: 1.5%; } } @media only screen and (max-width: 400px) { ul.gallery-row li { width: 100%; padding: 0; } ul.gallery-row li:nth-child(3n) { padding-right: 0; } ul.gallery-row li:nth-child(2n) { padding-right: 0; } }

10 ÉVE KEZDŐDÖTT AZ ELSŐSZOMBATI MÁRIA KÖSZÖNTŐ

2008 októberében tartottak először elsőszombati Mária-köszöntőt Csíksomlyón. Azóta esetenként két-három ezer ember is összegyűl, akik nem turisztikai látványosságot keresnek, hanem hitük gyakorlását, Szűz Mária tiszteletének nyilvános megvallását. A csíksomlyói Mária-köszöntők elindulásáról P. Márk Józsefet  faggattuk.
— Mikor, milyen gondolatokkal indították útjára az elsőszombati Mária-köszöntőket? Hogyan is kezdődött?
— A Domus Historiába feljegyeztük, 2008. október 4-én felhívást tettünk közzé a Hargita Népe napilapban, amely így hangzott: „A jubileumi év idejére dr. Jakubinyi György érsek úr meghirdetésében hangsúlyozta, hogy ez az év lelkigyakorlatos év legyen. Ennek értelmében Csíksomlyón is beindítunk egy lelki megújulást szolgáló, Szűz Mária tiszteletére végzett áhítatgyakorlatot. Minden hónap első szombat estéjén a hat órás szentmise után közös rózsafüzért végzünk, és gyertyás körmenetet tartunk a kegytemplom előtti téren. Ezeknek a lelkigyakorlatoknak a célja a lelki megújulás, hitben való megerősödés, amelyre annyira szüksége van a mai kor keresztényeinek. A közös rózsafüzérre és a gyertyás körmenetre szeretettel meghívjuk mindazokat, akik Isten kegyelmében szeretnének gazdagodni.” P. Arthur házfőnök indította el az ünneplést és P. Asztrik templomigazgató hozzá járult a kiteljesedéséhez, amikor október 4-én, a hónap első szombatján megtartották az első jubileumi ájtatosságot a Szűzanya tiszteletére. Programja a következőképpen alakult: az esti szentmise befejeztével öttizedes olvasót végeztek, ének- és elmélkedés-betéttel a tizedek között. Utána elindult a körmenet a templom előtti térre, Mária-énekeket énekelve. Visszatérve a kegytemplomba, elimádkozták a Szűzanyához intézett könyörgő imát. Megjegyzem, hogy a körmenet középpontjában vittek egy Szűz Mária-szobrocskát, amely egy hordozó tárgára volt erősítve. Általános gyakorlat az egyházközségek életében, hogy ilyen formában, körmenetek alkalmával, maguk között érzik a boldogságos Szűz Máriát.
— A nagyszámú résztvevő igazolja, hogy igény volt erre az ájtatosságra. Vajon miért? Mi a legfontosabb üzenete ezeknek az alkalmaknak?
— Általában a vallásos emberek szeretik a nyilvános felvonulásokat, vagyis a vallásos körmeneteket. Van ezekben a külső ünneplésekben valami élményszerűség. A közös hitvallás, az ünnepélyes megnyilvánulás. A Szűzanya tiszteletének hatványozott kifejezése. Az Úr Jézus is erre biztat: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Még inkább tetszik az Úrnak, ha ezren vagy több ezren jönnek el az Ő vagy Édesanyja tiszteletére.
— Számokban mérhető az eredmény?
— Esetenként 2-3 ezer ember gyűl össze. Megjegyzendő, hogy ezek az emberek nem turisztikai látványosságot keresnek, hanem hitük gyakorlását, Szűz Mária tiszteletének nyilvános megvallását. Bizonyítja az is, hogy sokan gyónnak, áldoznak. A közös imától, énektől zeng a nagy templom. Az a tény is növeli a létszámot, hogy akik egyszer részt vettek ezen az ünnepségen, elmondják ismerőseiknek, milyen szép élményben volt részük Csíksomlyón. Így azok is eljönnek.
— Van-e arról adatuk, hogy évente hány zarándok fordul meg Csíksomlyón, illetve pl. idén mennyivel voltak többen, minta tavaly?
— Ami az elsőszombati zarándoklatot illeti, a létszám változó. Nincsen nyilvántartás, hogy honnan és hányan jönnek. Csak az előimádkozók csoportja és a kegyszobor másolatának vivése van előre elhatározva. Ez is úgy történik, hogy az egyes egyházközségek hívei vállalkoznak ezen szolgálatra, és akkor legtöbben népi viseletben jelennek meg. A kegyhely látogatottságának van egy általános formája. A pünkösdi búcsút, a Szent Antal-kilencedet és az elsőszombatot leszámítva évközben is tetemes látogatottsága van a kegytemplomnak. Autóbuszokkal, magánautókkal, egyénenként jönnek megcsodálni a kegytemplomot, vagy éppen ott imádkozni a Szűzanyához. Sokszor a hívekkel együtt jön a papjuk és közös szentmisén vesznek részt. Nyári hónapokban sokszor tele van a kegytemplom látogatókkal. Kimutatás nincs, de egész biztosan több ezren fordulnak meg évente a kegytemplomban.
Daczó Katalin

Csíksomlyói Mária köszöntő 2009 augusztus – körmenet

Régi és újabb búcsús élmények

/ Márk József / Leave a comment

Három képben mutathatom be búcsús élményeimet csíksomlyói pünkösdi zarándoklásommal kapcsolatban:  az 1940-es, az 1970-80-as és az 1990-es években nyert emlékeimet.
1940-ben, mint tizenhárom éves ifjú jöttem a pünkösdi búcsúra, csíkszenttamásról, keresztaljával, gyalogszerben. Újszerű élményekkel gazdagodtam a gyalogos zarándoklásban, ahogyan imádkozva-énekelve róttuk a kilómétereket, ritmikus csengőszóra, Csíksomlyó felé. Megérkezve a kegyhelyre, láttam a nagy, szép templomot, a templomban a kegyszobrot, mintha mosolyogva nézett volna rám. Előtte lelkes búcsúsok sokasága, akik áhítatos lelkesedéssel köszöntgették a Szűzanyát, oltalmát, kegyelmét kérve. Majd felsorakozva körmenetben megkerültük a Kissomlyó hegyet. Mennyi élmény, mennyi szépség! Most már megértettem, miért kívánkozik a székely nép Csíksomlyóra, búcsúra menni.
1970-ben jöttem Csíksomlyóra, most már mint ferences kisegítő lelkész P. Daczó Lukács mellé, később P. Écsy János alattvalójaként. A következő két évtizedben tevékenyen közreműködtem a pünkösdi búcsú rendezésében. Igaz, hogy akkor még akadályozva volt a búcsú lényegének, a pünkösdszombati körmenetnek megtartása. Így hát csak a templomban végezhettük el az ünnepi szentmiséket. Így is szép volt a pünkösd. Tanúja voltam hogyan növekszik évről-évre a búcsúsok létszáma, mondhatnám, ezerszámra. Nagy élmény volt számomra, a szép ünnepi szentmise, prédikáció, tömeges gyónással, áldozással. Láttam népünk áhítatát, ahogyan imádkoztak a Szűzanya kegyszobra előtt, mély meghatódottsággal, lelkében megújulva. Zengett a búcsús ének: „Édesanyánk, hozzád jöttünk, Lángadozva, mert szeretünk.
 Eltávozáskor még egyszer feltekintettek a kegyszoborra, a Szűzanya áldását, segítségét kérve, hogy a jövő évben is eljöhessenek a búcsúra.
1990-től 2000-ig P. Bartók Alberttel szerveztük és vezettük le a pünkösdi zarándoklatot. Most már megrendezhettük az ősi szokásos pünkösdszombati körmenetet. Láttuk a székely nép örömét, amikor újra körmenetben ünnepelhették a búcsút, a somlyói segítő Szűz Mária tiszteletére. Láttuk, ahogyan nő a zarándokok létszáma, évenként 40-50 ezer lélekkel. Megtapasztaltuk, hogy a kegytemplom előtti téren nem fér el a hatalmas tömeg. Megoldást kellett keresnünk. Akkor határoztuk el, hogy oltáremelvényt építünk a Kissomlyó mögötti térségben és oda vezetjük ki a népet ünnepi szentmisére. Természetesen ennek kivitelezése hatalmas megszervezésbe került. Segítségünkre voltak ebben a gimnáziumi tanárok, s a karszalagos rendezők.  Láttuk a nagy keresztaljákat, amint lelkesedéssel követték a rendezők utasítását. Láttuk milyen fegyelmezetten vett részt a nép az ünnepi szentmisén, milyen nagy figyelemmel hallgatták az ünnepi szónoklatokat. Énekléssel, imádkozással szentelték meg a szép búcsús ünnepet.  Soha, sehol rendbontás nem történt évtizeden át. Mindez nagy örömmel töltötte el szívünket és bensőséges hálálkodással mondtunk köszönetet Istennek és a boldogságos Szent Szűznek.
                                                                                                         P. Márk József OFM

Márk József OFM

/ Márk József / Leave a comment
P. Márk József nyugalmazott ferences atya, akit a legtöbben József atyaként ismernek, több mint negyven éve a csíksomlyói ferences kolostor lakója. A kolostor, a kegyhely, a kegytemplom múltjának kutatója idős korban is aktív, írásai a világhálón, saját blogján is megtalálhatók.
  A csíksomlyói ferences kolostor kertjében beszélgettünk József atyával, aki idős kora és nehezebbé vált mozgása ellenére is derűsen, jókedvűen fogadott, és elevenítette fel emlékeit. Csíkszenttamáson született 1927. szeptember 27-én, mint mondja, vallásos községben, vallásos szülők gyermekeként már korán közel került az egyházhoz. „Jó tanítók és jeles pap neveltek, ministráltunk, szerepelni jártunk az egyház és iskola keretében” – emlékezett a kezdetekre. A csíkszenttamási elemi iskola, majd a polgári iskola elvégzése után 1945-ben a somlyói Majláth római katolikus tanítóképző diákja lett. Az itt eltöltött időszak döntően meghatározta további életútját.


   „A barátok tanítottak minket, Angi Csaba, Boros Valér orgonista és zenetanár. Négyen-öten fellelkesedtünk, és megkérdeztük, mi lenne, ha mi is belépnénk a rendbe. Elmondták, mivel jár, és kértük a belépést. 1946 augusztusában bevonultunk, szeptembertől kezdődött a próbaév a rend keretében, a mikházi kolostorban, Páter Gurzó Anaklét atya magisztersége alatt. Nagyon tetszett a szerzetesi élet, mert itt megismertük a szent kegyhelyet, jó, buzgó barátok voltak, akik példaképeink lettek. Az egy év után visszautaltak ide, Somlyóra, akkor már beöltözve, fogadalomtétel után. A következő osztállyal jártuk az utolsó évet, ’47 őszétől ’48 tavaszáig. Utána elmentünk Vajdahunyadra, a ferences teológiára, és ott 1948 őszén megkezdtük a teológiát” – mesélte.


      Akkoriban nehéz idők jártak a ferencesekre, és az egyházra, mert megkezdődött a szerzetesrendek feloszlatása, különösen az iskolarendeké. 1949 őszén a karhatalom erőszakkal távolította el őket a teológiáról, az intézetet feloszlatták. A fiatal teológus hazakerült Szenttamásra, majd munkaszolgálatra sorozták be, és Brassóban három évet töltött a cementgyárban dolgozva. „1953 nyarán hazajöttem, ősszel bevonultam Désre. Üzentek, hogy menjek, mert folytatjuk a teológiát. Elmentem, a többiek is eljöttek, folytattuk. Mivel azalatt folyt az áskálódás a rend ellen, hogy szétzavarjanak, 1957-ben Márton Áron püspök titokban felszentelt, az ő kápolnájában, hogy nehogy a hatóság elfogjon, bezárjon. 


A hatodik hátralévő teológiai évet befejeztük 1958 júniusában. Aztán ott voltunk Désen, vidékre jártunk beteg papokat kisegíteni vagy helyettesíteni. 1958 nyarán egy hónapig itt voltam Somlyón, Daczó Lukács atyát helyettesítettem” – mondta P. Márk József.

1967 őszéig Désen maradt, akkor már annyira erősödött az üldözés, hogy a rendfőnök kimondta a feloszlást, és a provinciális engedélyével mindenki elvonult, hogy az egyházban elhelyezkedjen. Püspöki jóváhagyással került József atya Zágonba, plébániára, ahol két évet töltött. Lukács atya kérésére 1970-ben Csíksomlyóra került, mert itt papra és orgonistára is szükség volt.
      „Amikor ide kerültem, a helybeliek jártak csak a templomba, de a búcsúkat megtartottuk. Ezt nem üldözték, de ellenőrizték. Csak a templomban volt, a templom elé sem volt szabad kijönni. A nép részt vett a szentmisén, csoportonként kimentek a hegyre, de búcsús menet nem lehetett, még egy kereszttel sem” – mesélte. 1990-ben már 80 ezer ember volt a templom előtti téren. Utána kétannyi, a harmadik évben már nem fértek el a téren, akkor határozták el, hogy kiviszik a szentmisét a két Somlyó közé.
      „Albert atyával ketten kimentünk, felmértük a helyet, az oltár helyét, a nép elhelyezését elterveztük, és 1993 pünkösdjén megvalósítottuk. Előre én vezettem az egészet, aztán jöttek a tanárok, megkértük Miklós Józsefet, hogy segítsen. Sokan mellénk álltak, megszerveztük a rendezői társaságot helybeliekből, s ezt évről évre fejlesztettük. Úgy szoktuk mondani, nemzetközivé vált a búcsú, sokan azt emlegetik, hogy nagy magyar összejövetel. A ’90-es évek végén mi ez ellen tiltakoztunk. A búcsú lényege a Mária-tisztelet, búcsújárás, bűnbánattartás, lelki megtisztulás. Érdekes esetek is voltak, politikusok akartak felszólalni, programbeszédet mondani, de lefújtuk. Ez vallásos dolog, a politikának itt nincs helye” – magyarázta József atya.  

   


A csíksomlyói szolgálat évei.
            A ’70-es évektől Écsy János atya váltotta fel Daczó Lukácsot a kolostor élén. „Ő egy jeles, rendkívüli egyéniség volt mint pap is, mint ember is. A vele töltött 11 év nagyon nagy kegyelem volt. Az ő idejében a Mária-tisztelet egyre nőtt, sokan jöttek a templomba” – emlékezett József atya. Écsy János 1982-ben autóbalesetben hunyt el, József atya is az autóban ült akkor, ő vezetett. Szerinte a balesetkor biztonsági öv használata segített volna a súlyosabb következmények elkerülésében. Be is akarták kötni magukat, ha egy parkolóhelyre érnek, de erre már nem került sor.
   „Medgyesre voltunk, névnapra az egyik atyához, és amikor jöttünk vissza, délután, szép, tiszta időben egy völgybe mentünk be, és ahogy jöttünk ki, szemből két személyautó egy teherautót előzött. Az első bevágott elé, de a második az úton maradt. Amikor megláttam, hogy két autó jön velem szembe, rávágtam magam a kormányra s a fékre, ennyi volt” – elevenítette fel a történteket. Ekkor törött ki a forgója, amelyet később műforgóval helyettesítettek. Az autóban hátul ülő Gurzó Anaklét atyának a lába tört el. Écsy atya elhunyt, helyére P. Pöhacker Balázs került.
       „A provinciálisi rangot ő örökölte végrendelet útján, 1989 őszéig volt itt. Albert atyával cserélt, aki Kolozsváron volt. Ő telefonált nekem, és mondta, hogy hívták, legyen ő a főnök. Mondtam, ne okoskodj, gyere ide, s én mondom, hogy mit csinálj. 1989 őszén idejött Albert atya, jött a változás, s aztán tizenegy évet küszködtünk, a rend helyreállításával, a rendház, kertek, birtokok visszafoglalásával”mondta P.MárkJózsef.
            Megtalált értékek
        József atya hosszú éveken át a kegytemplom orgonáján is játszott, a kegyhely múltját kutatta, régi egyházi énekeket gyűjtött, a templomban megtalált régi könyveket tanulmányozta, részt vett ezek megmentésében.

1980-ban és 1985-ben kerültek elő eltűntnek vélt XV–XVI. századi zenei kódexek, a Kájoni-kéziratok, a csíksomlyói iskoladrámák, először 1980-ban, a Mária-szobor talapzatának javítása alkalmával, majd 1985-ben a kolostor beépített falában 123 felbecsülhetetlen értékű kéziratot és régi könyvet találtak. Ezeket a könyveket a ferencesek 1944–1948 között rejtették el azzal a szándékkal, hogy megóvják a pusztulástól.

     „Jött a Szekuritáté, hogy ezek a könyvek állami kincsek, és kérdezték, hogy mertünk hozzányúlni. Mondtam, én úgy tudom, hogy ez a barátoké volt, és most is az. A könyveket elvitték, restaurálták. Úgy tudtuk visszaszerezni, hogy szerveztünk egy könyvkiállítást, és kértük a könyveket, így visszakaptuk” – emlékezett vissza a történtekre.
A kegytemplomról, a benne levő tárgyakról, a kolostorról, a kegyhely történetéről számos írása van József atyának, ezek nemcsak a kolostor világhálós honlapján, hanem saját blogján is megtalálhatók, mert ahogy erre lehetőség adódott, megtanult számítógépen dolgozni, megismerte a világhálót, még a legismertebb közösségi oldalhoz is csatlakozott. A kegytemplom Domus Históriáját már húsz éve ő írja. 2007-ben ötvenéves papi jubileumát ünnepelte.
   „Boldog nyugdíjas vagyok, még tudok gyóntatni, s azt végzem is. Hallásom megtompult, de tisztán meghallom, ha kimondják a bűnöket, és feloldozom. Mi lelki emberek vagyunk, az Istennel élünk, nem félünk se a haláltól, se a jövőtől, mert akinek szolgálunk, annak gondja lesz ránk az örök életben” – mondja József atya.


Kovács Attila | 2013.05.29. (Megjelent a Székelyhon.ro sajtóban.)

           

P. Márk József OFM szerzetesi élete dióhéjban.

/ Márk József / Leave a comment

      Csíkszenttamáson születtem 1927-ben. 1945-48-ban tanítóképzőt végeztem Csíksomlyón.  Itt megismertem a ferenceseket, 1946 szeptember 1-én felvételt nyertem a ferencesekhez. 1948-ban végeztem egy évet a vajdahunyadi ferences teológián. 1949 november végén hatóságilag elüldöztek a teológiáról. Ettől kezdve négy éven át a világban éltem, mint kisfogadalmas testvér.  Ebből három évet munkaszolgálatos katonai állapotban töltöttem.
            1953-tól 58-ig folytattam a teológiát Désen a ferences lágerközösségben. Klándesztin teológia volt, mert nem bírt állami jóváhagyással. 1957-ben pappá szentelt Márton Áron püspök úr.  1961 őszétől  a dési  plébánián kápláni tisztséget viseltem. –  1967-ben kihelyezést nyertem a zágoni plébániára, mint kisegítő lelkész.
             1969 december 1-ével kinevezést kaptam Csíksomlyóra, mint kisegítő lelkész. Ettől a dátumtól számítva itt vagyok Csíksomlyón, immár 49 éve. (2018).  Ez a hosszú idő, itt Somlyón, a kegyhely fenntartásában, az ünnepek, búcsúk rendezésében és a Szűzanya tiszteletének gyarapításában telt el. 1990-es évektől, az elvett kolostor visszaigénylése, az ingatlan vagyon visszaszerzése, a pünkösdi búcsú újjászervezése, a templomlátogató hívek kiszolgálása szerzett nekünk igen sok munkát, de még több lelki örömöt.
            2000-ben nyugdíjba mentem, de helyben maradtam. Azóta a szolgálatos ferences papság kisegítésében munkálkodom. Gyóntatás, – szinte állandóan, – a belső ügyekben való kisegítés és mindenek fölött a ferences lelki élet teljesebbé tétele. Most már nem foglal le a rohanó élet. Több idő jut imára, elmélkedésre, jámbor életre. Istennek legyen hála! – Jelszavam:  Mindent Isten nagyobb dicsőségére és a boldogságos Szúz Mária tiszteletére.

Harangok a templomtornyokban

/ Márk József / Leave a comment


A kegytemplom két tornyában lévő négy harang adatait. Ez annyiban elrejtett, hogy csak az láthatja meg, akinek megadatik, hogy fölmenjen a tornyokba. Bizonyára lesz olyan olvasóm, akinek számára érdekes ez a téma.
A harang létének fő célja a tájékoztatás:  Él az Egyház! Itt hirdetik az evangéliumot!  Hívja a vallásos embereket imára, szentmisére. Nagy ünnepek örömhírét is harangzúgás jelzi. Haláleset hírüladása ugyancsak harangozással történik. Helyenként viharveszély esetén is meghúzzák a harangokat. Amint a népi mondás tartja: „A híveket hívogatom, halottakat elsiratom, vészfelhőket eloszlatom..”


A kegytemplom mostani harangjait Hönig Frigyes aradi harangöntő mester készítette 1924-ben. Beszerzéséről P. Trefán Leonárd rendtartományfőnök gondoskodott. 1924 pünkösd ünnepére elvégezték a harangok felszerelését a tornyokban. Ezekkel harangoztak a búcsús keresztalják érkezésekor. Azóta is hiánytalanul használatban vannak.
A négy harang adatai a következők:

Az első a boldogságos Szűz Mária tiszteletére készült ezzel a felírással: 

„Csudákkal ékes somlyói Mária, Védd és segítsd székely népedet.”  Súlya: 1133 kg.  
–  Ez a harang a kettős torony út felőli tornyában van.


A következő 3 harang a kolostor felőli toronyban van elhelyezve.
        A második harang Jézus szent Szíve tiszteletére készült:


„Jézusnak isteni Szíve, Megpróbáltatásunk nehéz idejében vezesd égi úton Szent Ferenc erdélyi fiait.” Súlya: 752,5 kg.

A harmadik harang Szent Ferenc tiszteletére lett öntve:


„Szent Ferenc atyánk, nagy rendalapítónk, könyörögj érettünk.” Súlya: 339,5 kg.  

A negyedik harang Páduai Szent Antalhoz hív: 

„Csodákat, kik látni vágytok, oh jöjjetek Szent Antalhoz.” Súlya: 150,5 kg.

A harangok összhangja a következő képpen hangzik:  C – Esz – G – C
A rendszer elektromos haranghúzó berendezést nyert 1974-ben. A passaui Perner cég gyártmánya. A munkálatot elvégző mérnök Karl Schuck, Temesvárról. Segítségei voltak: Csathó Miklós fiatal ember és én magam.
Első időkben, szűkség esetén eljött a Mérnök úr karbantartás végett. Majd megmutatta nekem, mit-hogyan kell kezelni, beállítani. Azóta házilag, néha képzett mester segítségével végezzük el a karbantartást. A harangok és elektromos működtető rendszerük immár 34-éve, hibátlanul üzemelnek. Hála Istennek!